Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 85 De mi közöm ehhez! egyet szeretnék én, Csak egyet megtudni, arról hozz hírt nekem : Vannak-e ott szivek, és a szivek mélyén Lángol-e szerelem ? (A csillagos ég.) Mert ha ott fönn is van helye a szerelemnek, akkor a költő imádkozni akar, hogy oda följusson, de ha a szerelem ki van zárva ama körökből, akkor Isten hozzátok ragyogó csillagok, mert akkor a földi élet minden búbánatával többet ér ama túlsó életnél, és akkor mi sem kívánatosabb, mint hogy a halál teljes megsemmisülés legyen. Ebben az eredeti fölfogással alkotott költeményben az a metaphysikai gondolat lappang, hogy a világ igazi lényege az érzelem, illetve a szerelem, és hogy olyan világ, melyből éppen ez hiányzanék, üres, értéktelen semmiség volna. Petőfi ugyan nem foglalkozott philosophiával, de hátrahagyott könyvei mutatják, hogy érdeklődött iránta; és ami ennél fontosabb, az, hogy vele született érzéke volt a bölcsészeti világfölfogás alapkérdései iránt. Nagy kár, hogy sem alkalma, sem nyugalma, sem olyan baráti köre nem volt, mely lehetővé tette volna, hogy rendkívüli fogékonyságú elméje az elvont bölcsészeti kérdéseket megszeresse és azt a finom metaphysikai hangot, mely pl. Byron poesisét jellemzi, belevigye költészetébe. Ez a metaphysikai elem, mely pedig minden nagyszabású költészetnek (s általában művészetnek) legbecsesebb alkatrésze, csak Vajda János óta indul nálunk erősebb fejlődésnek.