Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

82 Petőfi-Könyvtár vagyis művészetének zenithjén épp oly mestere az egyhangulatú, rnint a szivárványos ihletből eredő lírának. Csak benső megnyugvásra van szüksége, hogy ugyanazon egy hangulat csapásán is tudjon tetszőleges magasságokba emelkedni, vagy nagy mélységekbe alámerülni. Szivárványos kedve természetesen most sem hagyja el és az épp az 1847-iki költészetének legfőbb varázsa, hogy dynamikai hevülete mellett egyre gyönyörűbben érvényesül statikai (egy csapáson maradó) ihlete is; sőt ez utóbbi talán már fölül is múlja amazt, mint azt a következő példák szemléltetik Itt van pl. a „Látom kelet leggazdagabb virányit" czimű hymnusa, melyet Júliához írt és melyben elmondja, hogy mi mindent lát imádottja szemében. Ez természetesen alkalom a képzelmi csapongásra pálmaligeteken, tengermosta kék szigeteken, holdfényes éjszakák szellemjárásán keresztül, vagyis ez a hymnus abból ered, amit dynamikus ihletnek nevezek. A buja szépségű és tündérfinomságú költeményt nem igen szokás idézni, azért álljon itt egész terjedelmében: Látom kelet leggazdagabb virányit, A természetnek virág-háremét, S a napnak rózsaszínű szempilláit: Hasadt felhő mosolygó peremét; Látok homályos pálmaligetet, Hol a szellő rejtélyesen susog, És énekel fényes madársereg . . .