Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

78 Petőfi-Könyvtár a női szemekből, melyekbe tekint, az egész fajhoz, az egész emberiséghez való viszonya beszél hozzá. A legtöbb emberiélek oly gyönge, oly korlátolt, hogy nem tud fölemelkedni az egész fajhoz, az egész emberiséghez való viszonyának elvont fölfogásához. Ami elvont (abstract) jellegű, az olyan a számára, mintha csak nem léteznék és így nem érti, hogy az egyes embert élő érzés, élő tudat, élő akarat kötheti az egész emberiséghez : sőt, hogy vannak egyesek — s ezek az igazi nagyok — akiknek lelkét éppen az egész emberiséghez való élő viszonyuk foglalja el legjobban. A természetnek tehát gondoskodnia kellett arról, hogy azt a viszonyt, mely az egyest az egész emberiséghez fűzi, megfoszsza abstract jellegétől és a szó szoros értelmében vett érzékies, személyes viszonynyá tegye, vagyis szerelmes párok alakjában állítsa elénk. Ami üdv és ami kárhozat rejlik az egyes embernek az egész emberiséghez való viszonyában, annak mind meg kell szólalnia a szerelmi-költészet világában *: még pedig oly elementáris erővel, hogy az az együgyű ember, akinek számára az emberiség (mert elvont fogalom) üres szó, megrendüljön belé és pillanatra fölocsudva, megsejtse azt a rettenetes és egyben üdvözítő hatalmat, mely a nemeket egymáshoz, * Schopenhauer a „Metaphysik der Geschlechtsliebe" czimü dolgozatában ezt nem látta meg. Nagyon elterelt volna tárgyamtól, ha a nagy philosophiai iróművészszel itt vitába bocsájtkozom.