Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

72 Petőfi-Könyvtár marty szózatos nyelvéből a saját lirai ihletébe, s akinek lantján nem csendülne meg többé Vörösmarty daliás 'nyelvének tiszta nemes aranyérczű csengése, az úgy hiszem, magyar költő nem lehetne. Lám, Petőfi is, aki pedig „A helység kalapácsáéban oly zamatosan parodizálta hősköltészetünknek nagyon is vitézlő pengésü szólamait, most mikor kibontakozik a hétköznapi érzések világából, költői kifejezésmódjában a Vörösmarty nyelvalkotó géniusával testvéresül. De még más fontos eredménye is volt annak, hogy Petőfi ifjúi magába szállásának szakát közelebbről szemügyre vettük. Belepillantottunk égő szerelmes szivébe. Mily határtalan epedéssel várja már évek óta a nagy pillanatot, hogy végül kiköthessen a boldog szerelem paradicsomi kikötőjében ! A büszke, daczos ifjú férfi, aki oly merészen száll szembe az életharcz veszedelmeivel, csupa végtelen sóvárgássá olvad el, mihelyt szerelmes szive szólal meg benne. Kolumbus az atlanti óczeán kietlen vizein evezve nem fürkészte oly sóvár szemmel a közelgő partot, mint amily türelmetlenül Petőfi beevezni kivánt a boldogító szerelem fölfedezendő révébe. Szép, szép az egészséges eszményies szívnek égő szomja a földi paradicsom után, mert hiszen ez az égő tiszta nagy szomjúság első záloga, talapzata a fölépítendő boldogságnak: de ahogy Petőfi gyermekszive a szélvész szárnyain ront az idvezitő czél felé, az mégis baljós sejtelmeket kelt a szemlélőben. A szó