Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

50 Petöfi-Könyvtár Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Pillangói könnyelmű lelkemnek. Ha szép lyánynyal van találkozásom, Gondomat még mélyebb sirba ásom, S mélyen nézek a szép lyány szemébe, Mint a csillag csendes tó vizébe. Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Vadrózsái szerelmes lelkemnek. Szeret a lyány ? iszom örömömben ; Nem szeret? kell inni keservemben, S hol pohár és a pohárban bor van, Tarka jókedv születik meg ottan. — Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Szivárványi mámoros lelkemnek. Oh, de mig a pohár van kezemben, Nemzeteknek keze van bilincsen; S amilyen vig a pohár csengése, Olyan bús a rabbilincs csörgése! — Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Fellegei bánatos lelkemnek. De mit tűr a szolgaságnak népe? Mért nem kél föl, hogy lánczát letépje ? Arra vár, hogy isten kegyelméből Azt a rozsda rágja le kezéről ? — Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Villámlási haragos lelkemnek. Ehhez aztán több magyarázat nem kívántatik. Petőfi itt maga írja meg versben saját kedélyalkatának természetrajzát úgy, ahogy azt prózában megírni nem lehet. A költő itt maga teljes öntuda-