Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

38 Petöfi-Könyvtár Még jóval érdekesebben világítja meg azonban Petőfinek ellentétes hangulatok közt csapongó költői hevületét a „Beszél a fákkal a bús őszi szél" czimű költeménye, mely bámulatos könnyedséggel egyesíti a szerelem leggyöngédebb bensőségét a szabadság forradalmi indulatának legvéresebb fölzajlásával. A költemény ugyanazon a szerkezeti elven épül föl, mint az előbb idézett („A Tisza"), csak azzal a különbséggel, hogy a két ellentétes hangulat egészen egymásba van szőve. Az első versszak ugyancsak az ifjú házaspár (a költő és Júliája) idylljének tündéri finomságú rajzát tartalmazza, de a második szakaszban már két ellentétes hangulat szövődik egybe: Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele, Másik kezemben imakönyvem : a Szabadságháborúk története! (Beszél a fákkal a bús őszi szél.) De az utolsó versszakban már ilyen véres látományokban fürdik a költő képzelete: Vérpanoráma leng előttem el, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei! . . . Egy kis mennydörgés szívem dobogása, S villámok futnak által fejemen, S keblemre?hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. (Beszél a fákkal a bús őszi szél.)