Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

132 Petőfi-Könyvtár szükségszerűen folyó gyakorlati hibbanásakat nőies tapintattal észrevétlenül ellensúlyozni. 0, mint mondom, a Petőfihez való szerelmi viszonyában tisztára regényhősnő volt, egészen olyan hősnő, amilyennek a regényes szivü költő őt kivánta, és igy vajmi könnyen érthető, hogy eszébe sem juthatott, férjét a fölösleges politikai szerepelgetéstől lehetőleg elvonni és mennél mélyebb benső concentratio útjára terelgetni. Egyébként a költő és neje viszonyának részletes jellemzése az életrajzirónak föladata, és e viszonyt itt csak annyiból tesszük szóvá, amennyiben erre Petőfi költészetének, főleg pedig „Az apostol"-nak magyarázatához szükségünk van. Petőfi a márcziusi napokban szerzett dicsősége és népszerűsége által elragadtatva, komoly politikai szereplésre vélte magát hivatottnak, elannyira, hogy ő, a költő, versenyezni látszik az akkori Magyarország politikai vezéreivel, Kossuth-tal és Széchenyi-vei. Félreértvén hivatásának határait, nem elégszik meg a márcziusi ifjúság élén szerzett dicsőségével, hanem mikor az ifjúság szereplésének ideje lejárt, tovább is oly módon avatkozik á politikába, amint ezt csak költő teheti, aki nem különbözteti meg az ihlet perczeit a prózai életvalóságtól. Nem veszi észre, hogy a politika nem költészet s a költészet nem politika, és a kettőnek összezavarása folytán tendentiosus republicanus, királyellenes verseket ír oly időpontban, midőn ezzel a nemzetnek semminemű szolgálatokat nem tehetett és csak a saját