Palágyi Menyhért: Petőfi könyvtár 13. Petőfi (1909)

Petőfi 113 tásához. Viszont az emberiség haladása menten lehetetlenséggé válnék, ha nem léteznének egymással folyton versenyző és legbensőbb kölcsönhatásban álló nemzetek, akik egyéniségüket mennél határozottabban kifejteni, differentiálni iparkodnak. A nemzeti és általános emberiségi gondolat tehát nem csak hogy nem zárják ki egymást, de sőt egymást oly mértékben föltételezik, hogy egymás nélkül egy pillanatig sem állhatnak meg. Ez modern gondolkozásmód, mely ötszáz esztendő óta alakul ki mindvilágosabban az európai államok történeti életében, de legfőképen a nagy franczia forradalom óta, melynek egyik legfőbb hatása az volt, hogy a nemzetek souverain egyediségük, önrendelkezésük, szabadságuk, szóval emberiségi hivatásuk világos tudatára ébredtek. Hiszen éppen napjainkban látjuk, hogy a franczia forradalmi szellem utóhatása alatt még az ozmánság is nemzeti öntudatra ébred, megifjodik, uj életre támad. Sőt szemünk előtt folyik az az óriási és a beláthatatlan történelmi folyamat, mely Ázsia összes népeit a modern értelemben vett nemzeti gondolat erejével ezredéves lethargiájukból fölébreszti és az európai nemzetek versenytársává avatja. Bocsánatot kérek e kitérésért, de a nemzeti önérzet nálunk annyira elhomályosodott, hogy egyre szaporodik azoknak száma, akik a nemzeti eszmét az emberi haladásba ütközőnek látják. Ha ez így áll, akkor nagyon megérett az idő, hogy Petőfihez visszatérjünk. És mily különös: „A maPetőfl-Könyvtdr. XIII. 8