Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Társalgásunk Petőfi szellemével 1853-ban

96 Petöfi-Könyvtár Megdöbbentünk. Atyám kérdésre-kérdést halmozott. Hetekig, hónapokig álltuk körül a kis asztalt, legtovább az éjjeli órákban, midőn atyámnak legtöbb érkezése volt. Látogatóink sem vonhatták ki magukat a rendkívüli hatás alól, melyet az asztalírás látványa nyújtott, még a nagytudományú Brassai bátya is emberül állt, s bölcs hallgatással fogadta a kérdéseire kapott feleleteket. Birtokomban vannak atyám némely följegyzéseí, a Petőfi szellemével folytatott tárgyalásról. Íme, néhány részlet, melyeket, mint szemtanú, hitem és meggyőződésem szerint, mindmáig kegyelettel megőriztem. A kérdések és feleletek folyama alatt, folyvást a nővérem ujjai voltak a kisasztalra föltéve. Etel kérdezi: Ki az a szellem, amelyik nekem felelni akar? Szellem feleli: Petőfi. Atyám kérdezi az édesanyja szellemétől: Jól értettük-e, édes mami, hogy: Etelke szelleme Petőfi Sándor? Atyám anyja feleli: Jól. Atyám kérdezi Petőfi szellemét: Találsz-e örömet abban a fölfedezésben, hogy veled beszélhetünk ? Petőfi szelleme feleli: Oh igen! Nagy örömömet találom abban, ha veletek társaloghatom. Atyám: Mi módon szokta veletek tudatni az Isten akaratát?