Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Márcziusi emlékek 1848-ból. A „Talpra magyar" első dallama

72 Petöfi-Könyvtár bajuszt viselt. Ezért a mai érczszobra is hivebb, jellemzőbb, magyarosabb volna kecskeszakáll nélkül Az érczszobron feltüntetett s ifjú korát meghazudtoló ilyen nagybajusza és vénnek jelzett tömött szakálla Petőfinek soha sem volt. Az igazság az, hogy a demoralizált, poshadt lojalitás nem akarta, vagy talán nem merte Petőfit a forradalmi időből, azaz: kecskeszakáll nélkül feltüntetni. De hát akkor miért van kard a szobor alakján ? Hiszen Petőfi csak a forradalmi időszakban járt karddal, amikor már szakállt nem viselt! Petőfit azidőben atyámmal, a közös elvek és érzelmek alapján, a legbensőbb barátság fűzte egymáshoz. Mi volt tehát természetesebb, mint hogy a szabadság fényes napja őket találta legéberebben s első sugára az ő keblüket hevítette a legforróbban. A közügy, mely most mindenkit felvillanyozott, cselekvésre ösztönzött, nekik sem engedett nyugalmat. Együtt ragadták meg a forradalmi zászlót s együtt hordozták meg korifeus-társaikkal a gyülekező helyeken: a Pilvax-kávéházban, a Múzeumkertben, a város- és megyeházánál s mindenütt, hol a haza érdekében lelkesíteni, tenni kellett. Olykor egész nap sem volt érkezésük családjaik körében időzni, s legfeljebb egy-egy pillanatra jöttek haza, hogy a fontosabb eseményekről értesítsenek bennünket, kik örömtől-vágytól égve, vártunk reájuk, gyakran késő estig, az atyám, vagy a Petőfi lakásán, mely közelünkben volt. Ilyenkor