Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Kirándulásunk Petőfivel a Rákosmezőre ésVisegrádra

Kirándulásunk Rákosmezőre és Visegrádra 53 Alig fejezte be ez óhajtását, már én és Árpád öcsém, aztán maga a bácsi is, a hűs tóvizében lubiczkoltunk . . . Sőt, megfürdött utánunk atyám, majd Petőfi is. S mondhatom, hogy mindnyájunkra üdítő, fölfrissítő hatással volt e jótékony hüsölés a rekkenő melegben. Petőfi biczegése is teljesen elmúlt. A felejthetetlen szép, regényes tájról csak késő este vergődtünk haza, megrakodva mindnyájan zöld ágakkal, mezei virággal s betelve a visszaemlékezés kitörölhetlen, édes-bús mámorával' . . . Petőfire e kirándulás rendkívül mély hatást tett s fogadkozott, hogy versben ad hangot „Visegrád ' keltette érzelmeinek s a gyógyhatású fürdőzésnek. . . . ígérete beváltásával azonban adós maradt, bizonyára a közbejött sürgetőbb teendők terelték másfelé figyelmét, gondolatait . . . De már én, a következő iskolai évben, ezzel a megemlékezéssel kezdtem tanulni a poétikát, hogy: „Romjaidon kesereg lelkem nagymultu Visegrád: Egykori fényed elé — hajh! — derül-e még magyar ég?!"