Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Kirándulásunk Petőfivel a Rákosmezőre ésVisegrádra

Kirándulásunk Rákosmezőre és Visegrádra 39 árnyékos lombjaival borítva. Odább sík, gyepes terület, körülvéve cserjék, szederfák, bokrok csábos berkeivel. Amott, a lankás hegy oldalán csergedező kis patak, mely hangos csobogással önti a Rákos vizébe kristály-hullámait. Az egész környéken ózondús, üditő levegő. Az árnyékban hüsülő madársereg életkedvtől áthatott vidám csicsergése. Ilyen lehetett a Nimfák mulató tanyája, az istenek gyönyörködtetésére. Kevés vártatva érkezik nagy zajjal és kigyuladt arczokkal, dalolva, kurjongatva az egész társaság. Itt vannak: Fáncsy, nejével és Adél leányával, — Szentpétery édesanyjával, Czakó, László, Szigligeti, nejével, Lendvay, atyám, anyáin, Etel és Árpád testvéreim, Szigeti József, Réthy, Komlóssy, Ida és Paula leányaival, Szilágyi Pál elmaradhatatlan vadászkutyájával, Béla és Lilla gyermekeivel, Udvarhelyi Sándor, Balázsi, Hubenay Ferencz, Petrik, Molnár, Török Miklós, Tóth Soma, Barta, nejével és Attila fiával, Déryné, Laborfalvi Róza, Lendvayné-Hivatal Anna, Miskolczy Júlia, Kovácsné, mindannyian a Nemzeti Szinház tagjai. Petőfi nyomban családunk elé siet, s a berek egyik legszebb pontján jelöl ki helyet számukra. Ételnek a fák ágaira hintát köt, hintázza, beczézgeti; a nők csoportjában vele lapdázik, cziczázik, kergetőzik; kétségbe van esve, mikor nagy buzgalmában Etelt — egyensúlyt veszítve — a hintáról lepottyandja ; mentegetőzik, élezel, míg Etelt ismét