Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

Sándor nevenapján 31 csupán; a többi ételt alig Ízlelte. De a töpörtyűs pogácsa kedvencz eledele volt, amit a nagymama kiváló ízléssel tudott készíteni. Ily alkalommal tovább is elidőzött az asztalnál. Az asztali szomszédjával : atyámmal, rendesen valamely tervbenlevő, vagy már kész müve felől referált, tanácskozott. Csaknem mindennap előhozakodott kedvencz témájával: Shakspere-rel, vagy ennek egyegy alkotásával, melyet atyám éppen tanulmányozott. A Shakspere-név itt vésődött először legélénkebben az emlékezetembe. Petőfi nagy humorista is volt, s felvillanyozott kedélye gyakran derítette föl a társaságot; különösen boldognak érezte magát, ha atyám komor kedélyét fölvidithatta, vagy éppen hangos, kitörő kaczagásra bírhatta; ilyenkor maga is accompagnirozott, de csak szakgatott nevetéssel; nem szerette a kiálló szemfogait láttatni, kivált, ha nővérem is jelen volt. Szentpétery, mint a fejlődő tehetségek barátja, gyámolója, serkentője, Hegedüst, Szigligetit, Obernyiket, Czakót, Vahotot tartotta lekötve, tanácsával, jóakaratú bírálatával; Szigeti József pedig, aki rendesen mellette ült, s akit Szentpétery nevelt fiának, utódjának tartott, a vele való mindennapi érintkezése útján fogott szikrát későbbi jeles színművei megírásához. A szellemi delejek e folytonos egybekapcsolásának az eredménye volt ama termékenység és sok oly fönséges alkotás, mely a társaság tagjainak