Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Sándor nevenapján, 1845. márczius 17-én

Sándor nevenapján 27 Színház legújabban szerződtetett ifjú színésze, a Szentpétery pártfogoltja és kedvencze: a vidámkedélyű Szigeti József. Mindannyian ihlett papjai a főváros amaz új templomának, melyet a fölébredt nemzeti becsvágy emelt, hogy érvényt szerezzen a magyar kulturális érettségének, tetterejének, hazafiságának. E színészek mindegyike át volt hatva a tudattól, hogy az ország elsőrendű színházának állandósítására, jövője biztositására: művészi emelkedettség, tiszta honfitüz, a nemzeti lelkesedést ébrentartó s mindinkább fokozó, fáradhatlan törekvés, ernyedetlen munkakedv szükséges. Innen volt, hogy író és művész karöltve gyújtott fáklyát ez úttörő munkához, mialatt, közös dicsőségük sugáraival világosságot, fényt derítettek a haza korszakalkotó nagy napjai elé. A Molnár-ház mindenik szinészlakója egész szenvedélylyel élt hivatásának. A dráma képviselői számosabban lévén, ezek gyakorlata, önképző lármája hangzott ki legtartósabban. Kifogyhatatlan változatú, színpadi alakjaik megelevenitésétől, hangos, jellemzetes idomitásától rengett a ház — kivált a téli időszakban, mikor állandóan otthonukba voltak szorulva. Mert az enyhébb, a melegebb időszak beálltával, gyakorlataik színhelyét a szabadba tették át: a Városligetbe, a Svábhegyre, a Rákosmezőre, vagy: az Orczy-kertbe. Játékgyakorlataikhoz e helyeket találták legalkalmasabbaknak.