Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Megismerkedésem Petőfivel

Megismerkedésem Petőfivel 19 sűrű fekete haj körítette, melyet fölfelé fésült, választék nélkül. Petőfi azidőben többnyire egy kopott, elnyűtt lovagvesszővel járt, melynek foszladozó végét göcsre kötötte, hogy a továbbfoszlástól megóvja. Nyelét egész marokra fogta s nagyokat suhintott vele menetközben a — levegőbe, s ha tehette, legörömestebb egy-egy útjába tévedt, kudorgó pincsi-kutyára. ,,E mihaszna fajt ki nem állhatom", mondá, midőn egy alkalommal vele mentem, — s ritkán mulasztotta el, ha pár lépés kitéréssel is, hogy egész erejével rájuk ne suhintson. A már említett „111. Richárd" előadása után gyönyörű szinbirálatot írt az „Életképekében atyám alakításáról. Majd megáradt szíve-lelke egész melegségével írta meg hozzá gyönyörű versét: „Megénekellek, bár te léssz oka, Ha énekem tán szabadon nem szárnyal: Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával! . . ." stb. S a bemutatkozást követő naptól kezdve, házunknak csaknem mindennapos látogatója lett. Nálunk csakhamar otthonosan érezte magát. Családunk tagjaival szemben: dévajkodó, vidám, szeretetreméltó s szellemi sziporkázásaival végtelenül kedves, lebilincselő tudott lenni. Ezért mindig örömriadallal fogadtuk megjelenését, a nap 2*