Egressy Ákos: Petőfi könyvtár 12. Petőfi Sándor életéből (1909)

Társalgásunk Petőfi szellemével 1853-ban

Társalgásunk Petőfi szelfemével 99 Atyám: Nem maradt-e fenti valami kívánságod itt a földön, miben én szolgálatodra lehetnék? Petőfi: Nem, jelenleg, kedves barátom, semmi. Atyám: Kérlek, egyetlen barátom, ha meg nem bántalak kérdésemmel: kicsoda ott fenn a te legjobb barátod? Petőfi: Az Shakspere, te jól gondoltad, barátom. Atyám: Mit üzensz Arany Jánosnak ? Petőfi: Azt, hogy semmi baj; csak ő legyen jó professzor, érted ? Ember-ember, hova lettél, hogy Kőrösre el nem mentél ? Atyám: Hiszi-e Arany azt az üzenetet, amit hozzá küldöttünk? Petőfi: Elhiszi azt Arany nemsokára. Atyám: Mit üzensz Tompa Miskának? Petőfi: Hiába üzenek, azt úgyis tudja mi a teendője. Atyám: Volt veled még valaki, mikor megöltek? Petőfi: Én csak egyedül voltam. Atyám: Ki volt utolszor veled pajtásaid közül ? Petőfi: Én mással nem voltam, mint veled utolszor, Gábor. Atyám: Sokszor bánt az a gondolat, te látod lelkemet, hogy ha én akkor Mezóberénybe nem megyek és téged Erdélybe nem viszlek, te talán most is élhetnél, miután éppen Aradra készültél Damjanich-ot látogatni ?! Nem vádolsz-e engem azért, hogy talán én vagyok oka korahalálodnak ?