Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Szerelem gyöngyei

Petőfi élete 177' „Rossz verseimről" czímű költeményében szánalommal emlékszik meg a rajta rágódó kritikusokról s azt mondja, hogy csupán emberszeretetből ir néha rossz verseket, hogy legyen szegényeknek min élősködniök. Nála úgv termett a vers, mint mezőn a virág. Maga Vörösmarty mondotta róla későbben, hogy kaligrafiai csinnal s költői bájjal csak úgy kutyafuttában irja verseit. A kritikusok csaholására „A természet vadvirága* czimű költeményében felel s alaposan lerázza magáról a költészetébe ragadt csahos ebeket. Zöld Marczijának kicsinylő visszautasítása s ellenfeleinek e fölött tanúsított ujjongó káröröme azonban mérges fullánkként szakadt a szivébe s hosszú időre embergyűlölővé tette. E sóvár hangulatában ismerkedett meg Gödöllőn egy előkelő, szép, szőke leánynyal, Mednyánszky Bertával, az odavaló jószágigazgató leányával. A kies fekvésű Gödöllőre Erdélyi Ferencz ref. lelkész hivta meg a költőt, akit theológus korából még Debreczenből ismert. A leikész fiatal feleségéhez járatos volt Mednyánszky Berta s Petőfi itt ismerkedett meg vele. A fiatal urileány ideális lelkületű, halványszőke, finom vonású, igéző szépség volt s a költő fogékony szivébe az első pillantásával gyújtó szikrát vetett. Harminczkilencz szebbnél-szebb költeményt irt róla s ezeket Emich Gusztáv adta ki . Szerelem gyöngyei" czimen. „Félre mostan" czimű utolsó versében azt irta, hogy nem epeszti többé magát, hanem eldobja a bút s egyenesen megkérdi a leányt, szereti-e vagy se s hozzá megy-e feleségül? E helyett azonban csak levélben kérte meg a jószágigazgatótól a leánya kezét. Petőfi-Kfinyvtá-. XI. 12