Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

Petőfi élete 97 — Meg és tudod, mi van benne? Az, hogy gyönge testalkatod, tüdőbajra s a szivedények tágulására való hajlamod miatt a felülvizsgáló bizottság alkalmatlannak talált a további szolgálatra s ezért obsittal elbocsát. Hála Istennek, — örvendezett Petrovics. — Hát a magamviseletéről mit irtak bele ? Büszke lehetsz rá, pajtás. Minősitvényed jó, sami ennél is sokkal többet ér, azt mondja, hogy hiven és becsületesen szolgáltál. — Ez az elismerés felér egy érdemrenddel — mosolygott Petrovics. — Ugy van, pajtás. Az az obsit diplomád lesz a szenvedésről s büszkén mutathatod meg bárkinek, mert zászlót hajt tiszta jellemed és becsületességed előtt. — Csak már a zsebemben volna. — Még egy-pár napig türelemmel kell lenned, mert úgy hallottam, hogy többen vagytok, akiket elbocsátanak s velük együtt küldenek majd téged is Sopronba, a hadkiegészítő kerület székhelyére. — Sopronba? — kiáltott fel örömmel az ifjú, — hiszen ez pompás, akkor hát megláthatom deákpajtásaimat. Persze, s ami a fő, nem kell gyalogolnod, mert transzport uton szállítanak oda. Petrovics öröme leírhatatlan volt. Január végén ezredparancsban közölték az ifjú elbocsátását, de még csak két hét múlva indulhatott Sopronba. A két jóbarát elválása megható volt. Petrovics többször megölelte és megcsókolta Kupis Vilmost. Aztán kivette a zsebéből csontlemezre festett arczképét s e szavakkal ajándékozta oda nemesszívű barátjának: — Fogadd emlékül Vilmos és ha szomorúság Petőfi-Könyvtár. XI. 7