Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

Petőfi élete 89 Elővette Schillert s úgy belemerült, hogy nem is vette volna észre a jobb kezéhez s bal lábához kulcsolt vasat, ha minden tagja el nem zsibbad. Ezernyi gondolat rajzott fel agyában azon a kurta vason. Talán éppen ebből pattantak ki ama gyönyörű eszmék legelső szikrái, amikből később a „Dalaim" czimű fenséges költemény született. Sopronban kutya baja sem volt ezentúl a szegény ujoncznak. Eltalálta a módját, hogy mikép lopja be magát a legénység szivébe. Leveleket irogatott nekik a szülőföldjükre s úgy felvirágozta ezeket a betűbe öntött sóhajtásokat, hogy a bakák nem győzték bámulni s egyszeribe nagy becsülete támadt köztük az éles eszű Íródeáknak. Még a czigány is igyekezett a kedvében járni, s hogy éjjel zavartalanul társaloghasson a nagy szellemekkel, másnap mindig egy-egy népmesét kanyarított ki nekik belőle s az egy ingre vetkezett legények félkaréjt képezve körülte, nagy gyönyörűséggel hallgatták a mesemondót, aki kurtaszáru pipáját füstölgetve, hétfejű sárkánynyá, mindenttudó, sötét lelkű boszorkánynyá gyúrta át Horacius, Schiller, Vörösmarty, Bajza műveit s úgy adogatta be kanalankint nekik. A káplár eleinte csak távolból fülelt; hanem bizony őt is megejtette később az „aunye be szép volt", meg a „na de ilyet" és egyéb csodálkozó felkiáltás s mind közelebb lovagolt székével a tintanyaló felé. Petrovics ezenkívül szorgalmasan eljárogatott barátaihoz is, akik garmadaszámra hozták neki az önképzőkörből az olvasni valókat, eljárogatott kapitánya engedélyével az önképzőköri ülésekre is, ahol verseket olvastak fel tőle s néhányszor szavalt is. A zord téli napokon, amikor legfeljebb iskolát