Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

Petőfi élete 85 — Hisz legfeljebb éjfélig vagyok fenn. Ezt pedig kibirom. Orlay néhány könyvet tett elébe az asztalra s Petrovics mohón kapott utánuk. Takarodó előtt tiz perczczel bucsut vett tőlük s benyargalt a laktanyába. Alig várta, hogy pajtása mellé feküdjék s belefogjon az olvasásba. A kapott könyvek közt volt Schiller válogatott költeményeinek keménytáblás kötete is. Ezt kapta kezébe s teljesen belemerült az olvasásba. Ábrándok fátyolos raja suhogott előtte, bodítóan édes dalt zümmögve a boldogságról, a dicsőségről. De egy bakatársa észrevétlenül hozzálopózott s hirtelen elfújta a gyertyát. Az ifjú szeme káprázott a dühtől, villámgyorsan kiugrott az ágyból és szuronyát kirántva, teljes erővel a baka után dobta. A szuronynak több esze volt, mint a dühtől elvakult ifjúnak. Nem futott bele a merénylő hátába, hanem nagy robajjal lezuhant a padlóra. - Nyomorult! — kiáltotta magánkívül az ifjú, öklét rázva, — ezért meglakolsz. A zajra az egész szoba legénysége felriadt. Mint eső után a gombák, úgy dugták ki fejüket a pokrócz alól. A káplár is kibujt az ágyából s meggyújtva mécsesét, dideregve rántotta magára a köpönyegét. Petrovics most is egy szál ingben állt az ágya lábánál, egész testében remegve a nagy felindulástól. — Mit csinált kend ? — dörmögte a káplár. — Ezért holnap rapportra áll kend, értette! Az ilyen tintanyaló, aki még éjjel is a könyveket bújja, menjen papnak, ne katonának. — Gyere, feküdj le pajtás, — szólt Petrovicsnak a hálótársa.