Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A pusztaság vidékén

80 Petőfi-Könyvtár — Biz az messze esik innen, kétszer is elkopnék a bakancsa, mire odaérne. — Aztán, hogy kerültél ide? — A két csikómon, — felelte Petrovics a lába szárára ütve. — Hát birod a gyaloglást, öcskös? — szólalt meg egy tömzsi őrvezető, akinek az arcza olyan volt, mint egy kölyök-elefánté. — Jobban, mint kendtek, — válaszolt foghegyről Petrovics — Aztán mi voltál azelőtt, — fakgatta tovább a káplár, az orra hegyén karikázó füstgomolyokat fújdogálva. — Diák voltam, de otthagytam az iskolát, mert jobban tetszik a katonaélet. — Hm, öcsém, de nehéz ám a puska, hamar feltöri a vállad. — Nehezebb a tudomány, mégis csak elbirja az ember. — El, aki el, embere válogatja. Lám, te már nem birtad, különben nem csaptál volna föl. Petrovics hallgatott, hadd gondolja a paraszt, hogy igazat ád neki. Most megint az őrmester nyitott be s az irodába hivta. Ott volt a kapitány, aki aztán a markába olvasott 21 pengő foglalót, beíratta a törzskönyvbe a naczionáléját, amiben mindjárt szembeötlik, hogy egy évvel vénitette magát, csakhogy bevegyék katonának. .. Kezdődött az ujonczkor legnehezebb ideje. Aki katona volt, tudja, hogy ez az abc-je a katonaéletnek s keservesebb a hét szük esztendőnél.