Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A pusztaság vidékén

76 Petőfi-Könyvtár teheti. Ne is beszélj tehát; én határoztam s ahhoz hű maradok, ha mindjárt ízekre tépné is lelkem a fájdalom. — Hátha a magad erejéből is tanulhatnál ? — Szó sincs róla. Se ruhám, se könyvem, se beiratási dijam. — Majd összeadjuk. — Köszönöm, pajtás, igazán nemes szived van, de én nem akarok többé senkinek se terhére lenni. És hasztalan volt Salkovicsné biztatása, bátorítása és vigasztalása is, a csalódott ifjú, aki már teljesen el volt készülve arra, hogy folytatja tanulását és Szeberényi utján selmeczi bizonyítványát is kikérte, megingathatatlan volt komor elhatározásában. A pusztaság vidéKén. Az ifjak pakoltak s velők együtt Petrovics is. Kedves Horaciusát papirosba göngyölgetve dugta mellénye zsebébe, attilájába pedig egy kis füzetet rejtett, amely hatvan magyarországi vár rövid történetét s a hozzáfüződő mondák leírását tartalmazza. Drága kincse volt ez az ifjúnak. A nemzet régi nagyságának, dicsőségének, harczi vitézségének és lovagiasságának düledező oszlopait látta bennök. Lelke előtt ragyogó sorban vonultak el a rég porló daliák, tüzes harczi dal csengését, kardok csattogását, lobogó sörényű csatamének földrengető dobaját hallotta s megittasult képzeletében újra föltámadt a nemzeti dicsőség. Verőfényes szeptemberi napon gördült ki velők a régi kopott bricska. Sándornak volt a legkevesebb podgyásza. Néhány