Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Rónai színészt keresem

52 Petöfi-Könyvtár látlak már. Pöröltem is eleget miattad az édes apáddal. — Kár volt anyám, úgy sincs nekem otthon maradásom. — Már pedig hazaviszlek fiú, mert csak otthon faraghatok embert belőled, — rivallt rá az apja. Az ifjú elkomorodva nézett az anyjára. — Jól van anyjuk, azért nem kell mindjárt fellobbanni, mint a puskapor. — Hagyd el, látom én, hogy a fiúnak semmi kedve sincs hazajönni, már pedig én egy tapodtat se engedek; ha nem tetszik neki a tanulás, ráfogom a magam mesterségére. Ezerszer inkább legyen mészáros, mint komédiás. — Arról még ráérünk otthon is beszélni. Sándor jó fiú és engedelmeskedni fog. — Csak simogasd, csak hízelegj neki, ezzel kapattad el. Pedig elég nagy kamasz már, hogy a maga fejétől is meg tudja különböztetni a jót a rossztól. — Az öreg már megint fellovalta magát, — súgta az anya a fiának, — ilyenkor legjobb hallgatni, mert minden szó csak olaj a tüzére. Petrovics elbámult a nagy csendességen. Bezzeg, hogy csörölt-pörölt a fiáért, amig elveszettnek hitte, s most hogy megtalálta, akár egeret is lehetne fogatni vele. Az ő hangja is tüstént alább szállt, mint a vizben szétpattant buborék. Bort hozatott és megkínálta a fiát. Sándor alig merte a szájához venni a boros poharat, mert attól tartott, hogy az apja mindjárt azt fogja vizsgálni, vájjon korhely-e hát, vagyse. Mert ahogy az ember a szájához emeli a poharat, ahogy azokat a kereszteletlen csöppeket az ínyéhez érteti s megpörgeti a szájában, mielőtt leszaladnának a czigány-út mellett, abból tisztára