Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Toborzáson

44 Petöfi-Könyvtár Alig, hogy megzendült a zene, a széles vállú huszár félrecsapta fekete csákóját, magasra emelte a boros butykost, jobbjával egyet igazított a mente szárnyán, meg a bajusza hegyén, aztán öblös, messze csengő hangon, rákezdett a nótára: Gyere pajtás katonának, Jobb lesz dolgod, mint apádnak, Se nem kapálsz, se nem kaszálsz, Csak a kaszárnyában sétálsz. Amíg dalolt, megpengette a sarkantyúját, majd meg lassan bokázott is hozzá. Piros nadrágja megfeszült a lábán, tükörfényes csizmája hullámosan ringott, mint a csónak a napfényes vizén. Szép, érczes hangja kihallatszott az utczára, s mind több legény, leány tódult az udvarra. A huszárok elkapták a leányok javát s a toborzó frissére elkezdték forgatni őket, mint a szélvész a falevelet. Suhogott, ropogott a lányok viganója, lihegett a keblük, szikrázott a szemük, s majd kicsattant az arczuk a nagy pirosságtól. A czimbalom pengett, a sok sarkantyú csengett, a verbunkos káplár meg nagyokat rikkantva, kínálgatta oda a bámész legényeknek a boros fiaskót. Egy félórai táncz után odaállt a verbunkos elé egy tagbaszakadt parasztlegény s elfogadta a fiaskóját. Felvillant a szeme a káplárnak, félresanditott az egyik vén huszárra, aki aztán nyomban odaugrott a czifra csákóval. — Hát felcsapsz, öcsém ? — kérdezte a verbunkos, a gatyás legény feje fölé tartva a csillogó csákót.