Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)
Farkasból bárány
28 Petöfi-Könyvtár hibája van, hogy nem barátja a tudományoknak. Én felőlem meg elviheti a vendéget az ördög, ha valami jó könyvet kaparithatok a kezembe. — Akkor az Isten rendelte bátyámuramnak ezt a derék asszonyt. Mert csak ugy gyarapodhatik a gazdaság, ha az asszony is megfogja a dolog végit. — Okosan beszél, öcsém, már látom, hogy nem olyan szegény az elméje, mint az erszénye. De oda se neki, a pápa is csak diák volt valamikor, öcsémuramnak is felviheti még az Isten a dolgát. Petrovics elmélázva nézett a levegőbe. Ez a beszéd varázsvesszőként érintette szivét s kicsalta belőle a remény tündércsengetyűjét. Sokáig csengett-bongott a lelkében, s ábrándozva hallgatta, mintha minden csendülése megannyi jósigeként rezgett volna keresztül rajta. A korcsmáros, ki ezalatt újra megtöltötte a poharakat, hangosan koczczintott, aztán vigasztalóan mondta: — Sohse busuljon, öcsémuram. Ha tényleg igazságtalanság esett magán, jusson eszébe Horacius mondása: Male verum examinat omnis corruptus judex! Az ifjú fölkapta a fejét, s mig eddig csak rejtett gúnynyal nézte a korcsmárost, addig e találó idézetre igaz tiszteletet kezdett érezni iránta. Most már igazán okos főnek tartotta, akiért kár, hogy abbahagyta az iskolát. És e gondolat mellett, mely villámként lobbant keresztül agyán, hirtelen eszébe jutott az is, hogy ő belőle is ilyen félbemaradt ember lesz, ha nem tanul tovább. Ez a tudat ismét felbuggyantotta a keserűséget szivében, de igyekezett elnyomni s poharához nyúlva, elérzékenyülten válaszolta:
