Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A költő halála

Petőfi életed 239 Az ágyuharcz tiz óra tájt kezdődött. Bem maga irányozta az első lövést s az a kémszemlére lovagolt Skariátin tábornokot nyomban megölte. — Jó jel, — kiálták a harczvágyó honvédek, látva a nagy zűrzavart, amelyet a tábornok eleste okozott. Bem heves ágyutüzével sokáig megakadályozta az ellenséget, hogy a szük völgyben kibontakozhassék. A muszka sereg ép ezért több órán át csak védelemre szorítkozott, ami Bemet arra késztette, hogy balszárnyának gyalogságát az erdőben rejtőző oroszok ellen szuronyrohamra rendelje. Ezek azonban háromszor verték vissza az elszánt és hősies szuronyrohaniot. Bem ekkor jobb szárnyon álló lovasságát is rohamra vezényelte, de az oroszok tartalékuk segélyével azt a rohamot is visszaverték. Petőfi a csata elején Bem közelébe jött, kard nélkül, vászonzubbonyos nemzetőri attilában. — Hogy mert ön idejönni? — rivalt rá haragosan Bem. — Az ön életét nem akarom koczkáztatni, vonuljon azonnal a tartalékhoz. Petőfi engedelmeskedett, s hol itt, hol ott bukkant föl a csatatér különböző pontján. Az erős tüzelés közepett négy honvédágyú megrepedt. Ezen ágyuk közelében látta a költőt dr. Lengyel honvédorvos délután 3—4 óra tájt. A sebesültek egyre szaporodtak s Lengyel alig győzte a szomorú munkát. Egy félórával később ismét látta a költőt a földig égett falu egyik sütőkemenczéjén ülve, amint lőtávolon kivül figyelte a csata folyását. Petőfi erősen bizott Bem apó győzelmében. Maga is abban a téves hitben élt, amiben a maroknyi sereg, hogy a döntés perczében ott lesz