Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Farkasból bárány

Petőfi élete 23 Farkasból bárány. A korcsmáros ismét belépett s az asszony megint a padkára húzódott. — Be czudar hideg van kint, — topogott a gazda, csizmájáról leveregetve az odaragadt havat. — Képzelheti gazduram, hogy milyen keserves volt idáig az utam. Hálát is adtam az Istennek, hogy ezt a vendéglátó házat ide tapasztotta az országút széléhez. — De nem jobb lenne-e most a jól fűtött szobában az okos praelectiókat hallgatni ? Petrovics felkönyökölt az asztalvégen, azután egyet rántva bizonytalan szinű kabátján, megindulást tettető hangon mondta: — Meghiszem azt, ha mindenki olyan okos, belátó ember volna, mint bátyám uram Hanem az én apám, Isten bünömül ne vegye, jobban szereti a mesterséget a tudománynál. — A' már öreg hiba, — mondta a korcsmáros nagyot nyelve. — De talán hiányzott apja urának a nervus rerum gerendarum, vagyis magyarán mondva, a mód, hogy önt iskoláztassa? — Fején találta a szeget. De milyen szépen ejti, bátyám uram, a latin szavakat, mintha csak latin iskolákat is járt volna. — No hisz, ha csak ennyire terjedne a latin tudományom, akkor én is azt mondanám, amit diák uram, bolond, aki iskolába jár. Hanem biz én megszedtem magam latin bölcseséggel, s még ma is könyv nélkül tudom a remekírókat.