Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A végzetes út

236 Petőfi-Könyvtár A végzetes út. Másnap Váradra, onnan gyorskocsival Kolozsvárra mentek. Julius 20-ikán Tordára értek s Miklós Miklós ref. lelkészhez szállottak. A pap le akarta beszélni a költőt útja folytatásáról, mert minden felől szomorú hirek érkeztek. Ihász Dánielt a verestoronyi szorosból török földre űzték, Gaál Sándor és Damaszkin Sándor dandárát szélszórták, Lüders tábornok hatalmába kerítette Bem erőforrását: a Székely földet. Petőfi e vészes hirekre a lelkész családjánál hagyta feleségét és gyermekét s Egressyvel julius 22-én indult el Marosvásárhelyre. Bem azonban már Székelyudvarhelyre vonult s mire ideértek, Bem apó már megint tovább nyomult s csak Bereczken érték utói. Találkozásuk mélyen meghaló volt. Az ősz tábornok az egész sereg előtt megölelte s ez annyira jól esett Petőfinek, akit a tábornok tisztikara előtt „szegény költő"-nek nevezett, hogy fagyos kedélye tüstént felengedett, egész nap versben beszélt s mesterileg utánozta Bem apó beszédét. Julius 29-én a táborral ismét Marosvásárhelyre tért vissza, s többedmagával a piacztéren levő Görög-féle házba szállt. Bem apó e napon jelentette a kormánynak rövid, de annál keményebb szavakban, hogy Petőfi újra szolgálatba lépett. Azután ismét törzskarába osztotta be a költőt. De mert véres és kétséges kimenetelű ütközet előtt állt, nem akarta magával vinni, s az indulást