Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Bem apó táborában

226 Petőfi-Könyvtár jelenet. Rózsás hangulatban ért Szelindekre s tüstént jelentkezett Bem főhadiszállásán. — Hirből ismerem már önt, — mondta Bem apó. — Hallom, hogy nem a legszebben bántak önnel Debreczenben, de én méltányolni fogom tehetségeit. Egy szempillantás alatt az egész tábor tudta, hogy köztük van Petőfi s amerre megfordult, még a közhonvédek is, lelkesen megéljenezték. Tüstént megbarátkozott Bauer őrnagygyal, aki másnap már azzal az örömhírrel lepte meg, hogy Bem tábornok segédtisztjévé nevezte ki. — Mindjárt ilyen kitüntetés, — örvendett Petőfi, — ez több, mint a mennyiről álmodni mertem. — Az öreg barátom, nagy ideálista s tudja méltányolni egy lánglelkű költő hazafias érdemeit. — Na barátom ezért én is meglepem az öreget valamivel. Estére aztán a tisztikarból dalárdát rögtönzött s azzal szerenádot adott a tábornoknak. Gyönyörűen csengett a sok érczes hang a nagy csöndességben, amely az alvó tábor fölé borult. A tábornok hálóköntösben és kis hálósipkával a fején meglepetve nyitotta ki az ablakot s úgy gyönyörködött a rögtönzött dalárda édes-bús dalában. Amint a tisztek elhallgattak, összenéztek, aztán hirtelen rázendítettek a „Nemzeti dalra" s a bubánatból egyszerre átcsapott minden sziv a legnagyobb lelkesedésbe. — Köszönöm, — mondta tört magyarsággal Bem, fejével bólintva s a dalárda csöndben eloszlott. Másnap azt mondja Bauer őrnagy Petőfinek: — Barátom, ez az éjjeli szerenád kimondhatatlanul jól esett az öregnek. Akik közel álltak hozzá,