Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A mennyország küszöbén

204 Petőfi-Könyvtár kiván e lépés fölött, úgy holnap ismét eljövök a válaszért. — Tudja mit, Petőfi úr, jöjjön el ma este a színházba. Ott a „Lóra hét fia" czimű darabban a menyasszonyt játszom, legalább látni fogja, hogy festek menyasszonyruhában. — Ott leszek, — felelte Petőfi s bucsut vett a művésznőtől. Kornélia elragadóan szép volt a hullámos, fehér menyasszonyi ruhában. Arcza égett, a szeme megbüvőlően ragyogott, mikor a költőre pillantott, aki folyton rászegezte tekintetét. Petőfi felvonás után felrohant a színpadra és Kornélia kezét csókokkal borítva, föllelkesülve mondá: — Kornélia, imádom ! Szépségével megbűvölt, játékával meghódított. Újból kérem, ne tagadja meg tőlem a kezét. — Ha gondolja, hogy képes lennék önt boldogítani, én büszkén nyújtanám kezemet önnek. — Nemcsak gondolom, de érzem is, — felelte gyors fellobbanásában a költő. — Ám, legyen meg az Isten akarata, — rebegte Kornélia és sugárzó arczczal nyújtotta kezét a költőnek. — Köszönöm, édes Kornélia, én hiszem, hogy boldogok leszünk. És Petőfi még az nap megakart esküdni Kornéliával. Kihirdetés nélkül azonban egy pap se akarta összekötni őket. Erre elhatározták, hogy az esküvőt akkor tartják meg, mikor Kornélia a társulattal Kolozsvárra megy. De a sors könyvében máskép volt megírva végzetük. Prielle Kornélia megtudván, hogy a költő csak sértett büszkeségből akarta nőül venni, levelére