Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

A mennyország küszöbén

186 Petőfi-Könyvtár eme legnagyobb zsarnokának kozák hada fogja összetiporni az ő lángoló szivét is? A költemény csakhamar elterjedt a vármegyében s a pecsovicsok nagyon dühösek voltak érte Petőfire. Vacsorára Riskóval, Telegdyvel, Pap Endrével és Hazay Viktorral a „Szarvas"-ba ment s ott ismerkedett meg az eredeti modoráról, különczködéseiről, szabadelvüségéről és bravúrjairól egyaránt hires Teleki Sándor gróffal. Az érdekes fiatal főúrnak Hazay mutatta be a költőt s ez kimért, hideg udvariassággal üdvözölte Telekit. — Ön az első eleven gróf, akivel beszélek. — Hát döglöttel beszéltél-e? — szólt nevetve s mindjárt bizalmas tegezéssel a gróf. — Az magam is voltam komédiás koromban. — Na czimborám, velem ugyan nem sokat nyertél, mert magam is csak olyan vad gróf vagyok, — válaszolta nevetve Teleki. Másnap estére volt kitűzve a megyebál, amelyre az egész vármegye szép lány, asszonya bejött Nagykárolyba. Riskó szállása, akinek a költő vendége volt, épp átellenben volt Térey Gábor uradalmi jószágigazgató lakásával, s ennek kertjében látta meg először Szendrey Júliát, Szendrey lgnácz erdődi jós/.ágfelügyelő leányát. A karcsú, hollófekete, rövidre nyirt hajú, éjsötét ragyogó szemű s bizarr öltözködésű leány az első pillanatra mély benyomást tett rá. Mintha villámsugár futott volna a szivébe, egy szempillantás alatt fölperzselte benne az eddig érzett szerelmek fakó emlékeit, h 'n Izgatottan hivta Riskót az ablakhoz és suttogva kérdezte : — Ki az a tündér ott, a szomszédos kertben ?