Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Szerelem gyöngyei

176 Petőfi-Könyvtár Jó, hogy sebemre az ég orvosságot ad Keblem varázsfüve : A büszke öntudat, Mely tőlem már oly sok fájdalmat elveve. Ha ez nem volna, a kigyók marása Eddig szivemnek közepében ásna. Majd csodás jóstehetséggel fényes jövőjét látva, elmondja, hogy az idő lesz neki hü gyámola, aki majd megtisztítja ama sártól az orczáját, amelyet a szennyes világ dob rá. Ez a czudar kígyómarás akkor érte őt, amidőn Kun-Szent-Miklóson a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. Bankos Károlyhoz szállt s mihelyt a nép megtudta, hogy ott van, csapatostól sietett üdvözlésére, másnap ebédet adtak tiszteletére, melyet tánczmulatság követett. A gimnázium ifjúsága meg este fáklyászenével lepte meg s eldalolta „A szerelem' kezdetű dalát. Ez a szivből fakadt ünneplés édes emléket hagyott szivében, amelynek gyönyörűen adott kifejezést „Búcsú Kun-Szent-Miklóstól" czimű versében. Szerelem gyöngyei. Nem hiába piszkálta és csipkedte folyton a költő az üres fejű és merev szabályokra hivatkozó kritikusokat. Találóan jegyezte meg uti élményeiben, hogy a szabály a középszerűség mankója De nem is volt még rá eset, hogy költőt annyit s oly sok felől támadtak volna, mint Petőfit, uj és merész irányáért, amelyen föltartózhatatlanul nyomult előre, mint egy győztes hadvezér.