Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)
Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója
•86 Petőfi-Könyvtár Ily vadásznak aztán egyéb dolga sincs, mint czélozni és lőni. Ez az egyedüli vadászat, melynek valódi haszna van." Azt hiszem, nem szenved legcsekélyebb kétséget sem, hogy melyik osztályhoz számítandó dr. Gyulai Pál. Gyulai azonban egyszersmind költő, csakhogy költői jelentősége itt nem jöhet tekintetbe: a prózaikusról szólunk ma. (Lehet jó költő rossz prózaikus, mint pl. Salis a németeknél, és lehet jó prózaikus rossz költő: légió a példa!) És pedig a kritikus és aesthetikus Gyulairól, nem pedig a novellistáról szólunk, mert a novellistának is költőnek kell lennie; ellenben a kritikus és aesthetikusnak nem. Gyulainak a magyar próza-irodalom körül szerzett nagy érdemei csak a kritika és aesthetika terén keresendők; in specie Petőfi ismertetésében. Azon szomorú napokban, melyek az 1849-ik viharra következtek, nem jutott senkinek eszébe kérdezni: vájjon honnan van a nagyszerű hatás, melyet e költő folyvást gyakorolt, miben rejlik egyáltalán Petőfinek aesthetikai becse? Ekkor jelent meg az Akadémia közlönyében az Uj Magyar Muzeumnak 1854-ik évfolyamában (februáriusban) Gyulai tollából azon gyönyörű szép Petőfi-essay, az első ilynemű műve a Petőfiirodalomnak és még máig is az utolsó. Ennélfogva a magyar Petőfi-irodalom teljességgel pangásban van. Mert nem ismer más Petőfit, mint az 1854-iki Gyulaiét. És ez roppant nagy kár; kár, melyet még