Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 73 Ezrivel jelennek meg az úgynevezett szépészeti és irodalom-történelmi művek, melyek csak ily kérdés gyötrésének köszönik létöket, de eddig nem fejtette meg egyetlen egy sem. Nem is fogja soha ember fia megfejteni, mert hiszen, akkor egyszersmind meg kellene fejtenie az egész universum rejtélyét is: mihelyt a hálózat rojtja közül csak a legkisebbet is felbontottad volna, már az egész háló szétbomlása csak a lehető legrövidebb idő kérdése lenne. De talán szabad mégis csak megkísérteni, legalább a modern tudományok biztos vívmányai adta eszközökkel felfegyverkezve, ily kérdés fejtegetését. Ami pedig talán annál időszerűbb kísérlet is lenne, minél borzasztóbb, üresebb frázishalmaz uralkodik az aesthetika terén, mely ezenfelül még unalmasabb, mint akármely más tudomány terén uralkodóé; minélfogva bizonyos modern routinier-természettudósok csak mintegy szánakozva nézik le ezt a szerintök csak mondva csinált tudományt. Pedig higyjék el az uralkodó „klystier-spritzologia" hivei, vagy a természet több kuktái, ha szabad Schopenhauer csípős kifejezéseivel élnem —: ugyanaz a törvény, mely alkotta a hópelyhet, vagy az echeneíst, vagy a kutyát, macskát, a jegeczet, vagy a majmot, a cseresznyefát, a kikiricset, vagy szeretőd arezvonásait: ugyanaz alkotja és éppen úgy alkotja a költeményt is. 1845. őszén jelent meg egy kötetecske az akkor még a szélesebb körökben kevésbbé ismert