Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 67 ily varázs-titkos hatása a legkülönbözőbb életkor és éghajlat embereire, hogyha nem viselné mindegyik magán az egészséges universalismus ama bélyegét, melynek tulajdonképeni rugója nem annyira a magasztos eszme, tehát a tartalom, mint inkább a bűvös rhythmus; szóval a nemes forma. Forma dat esse rei. Valóban, ami a fent kijelölt három pontot illeti és jelesen a másodikat, a soha sem hallott egyéniségről, szeretném tudni: vájjon hol van az a költő, ki csak hasonló tragikus sorson esett volna keresztül ?... Hogy ha csak nem akarjuk a nazarethi harminczéves bölcset nagy költő gyanánt szerepeltetni (ami ellen különben okos embernek nem lehet semmi kifogása), nem tudom, hogy honnan vegyünk heroikusabb és nemesebb életpályát ? De valamint annak is meg kellett lakolnia, még pedig közönséges zsivány módjára, az ő szép sententiáiért és paraboláiért: igy a kiskőrösi bölcsre is rásütötték a betyárság epithetonját. Miért nem állott ő be Goeihének, Byronnak, Shelleynek? Miért nem csábította t. i. el ő is más ember feleségét; miért házasodott meg olyan szépen, ezer mindennapias gondok között, a polgári rend philisterszerű korlátaihoz ragaszkodva; miért nem hagyta legalább cserben aztán nejét ; sőt, miért bizonyult ellenkezőleg a legjobb férjnek és apának; és egyáltalán miért kellett egy 24—25 éves fiatalnak egy ütéssel soha se tapasztalt geniálitást egyfelől, és példaszerű életrendet másfelől kifejteni; sőt 5*