Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 61 élettel és halállal küzdő nagy mester ajkáról ellesett dalt; s ami végül 3°, a dallamosságot illeti, Petőfi hat sora éppen harminczhét év óta került százezrek füle elé, anélkül, hogy nemcsak fülbemászó zenére, hanem bármely csekély nótára alkalmaztatott volna ; sőt tény, hogy mióta fennhangon hirdetett „olcsó" és „teljes" kiadások jelennek meg Petőfi „összes" költeményeiből, éppen azóta keresnők hiába nagyszerű mottóját bennök; úgy eltűnt a fővárosból, mintha csak valamely muszkaországi állami jószág, vagy a költő „nyoma veszett" Tigris és Hiénája volna. Nem hasonlit-e az efféle „teljes" Petőfi-kiadás, még pedig szennykiadás a nép számára, feltűnően amaz ismeretes templomépitéshez, midőn elfelejtettek bejáratnak nyilást hagyni Abdera Serapeumában. (Ököreum ?) A felhozott három czáfoló pont ellenczáfolata könnyebb amint az első pillantásra tetszenék; miért is megtörténhetik anélkül, hogy a generál reader előtt amúgy is nem éppen kedves tudományos kommentár paragrafusaihoz kellene folyamodni. Ódának volt már fent nevezve ez a parányi költemény; vagy inkább ódácskának, ha szabad ilyen kicsinyítő kifejezéssel élni ily nagy, már t. i. intenzív értelemben nagy művel szemben. Ki merné epigrammnak nevezni a szabadság eszméjének ezt a dicsőítését vagy apotheosisát ? Lehetetlen, hogy még a tragikus pathostól legidegenkedőbb