Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

Petőfi jelszava 37 természet bíbora, amelytől isteni arczuk ragyog, mely valódi költőnél soha se veszti el szinét, de azért korántsem a modern „goldschnittes" irók és művészek modern idegességének, vagy izgatottságának tüze („jele"); hanem csak ama meleg, mindent szervesen felemésztő, tisztító isteni lángé, melyről adta a magyar nyelv a lángész" elnevezést azoknak a nagy szellemeknek, kikben a lángész mindig csak lángszivvel párosul . . . Csakugyan mindig ? Nagy Fridiktől kérdezék : „Qui est le roi que vous craignez le plus?" Erre a király: „Le roi Voltaire" . . . Távol vagyok attól, hogy talán Voltairet Petőfivel párhuzamba helyezzem, korántsem ; egy jórészt csak csillogó prózát mivelő s még csillogóbb aranyokat gyűjtő nagy iró egyfelől és a sokkal kevésbbé praktikus, de éppen nagyobb hazai költőnk másfelől — ez két igen, igen különböző dolog. Tehát ellenkezőleg csak charakterologiai antiparallelről lehet itt szó, mely csak arra való, hogy Petőfink annál kézzelfoghatóbban legyen feltüntetve a szellem véghetetlen birodalmában, mint az a király, ki még a királyok királya által leghatalmasabbnak nézett királynál is hatalmasabb király volt. És hogyha sok egyéb nem is bizonyítana e mellett a tény mellett; ott van hát Petőfi jelszava, melyet ő, valóságos messiási áldozatkészséggel és hűséggel pecsételt le saját vérével! . . . Voltaire is volt akárhányszor bebörtönözve, száműzve — ámde minő okokból ? és aztán : mi ez Petőfi mártirságá-