Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

T

udvalevő dolog, hogy ebben a mi kétértelmű janusi derült létünkben csak az ellentétek keresik egymást, ilyformán vetve világot sötét tárgyakra, ösvényt vágva, kaput nyitva, még a legelrejtettebb problémákhoz is. Ezért választotta szerző éppen az antagonistának vélt Goetheböl szedett antiparallelt, Petőfinek egyik félreismert, noha eléggé kedvelt darabjának népszerű modorban irott, de mégis szorosan tudományos tartalmú fejtegetéséhez. A Petőfilitteraturát, vagy Petőfi-filologiát illetőleg, az amúgy is riem éppen könnyű feladathoz ez idő szerint hozzájárul még az a különös, de csak külső nehézség, hogy Petőfiben a még Eötvös kimutatta mély philosophiát ma már nem akarja észrevenni senki. Pedig alig egy negyedszázzal ezelőtt nem igen létezett legalább irodalmi czéheken kivül álló okos ember, ki ne tartotta volna magától értető dolognak, hogy Petőfi nemcsak a legnagyobb, hanem egyszersmind, természetesen, a legphilosophusabb magyar költő. A régóta elhunyt Marosi Gergely volt tanitóm, a kolozsvári unitárius kollégiumban már az ötvenes évek derekán azt szokta nekünk mondani: „Nincs az összes philosophiának az a sötét problémája, mely Petőfi verseiben érintetlenül maradna." A napokban Budapesten hozta újból emlékezetembe B. képviselő úr, a jeles publiczista, ezt a jellemző Ítéletet Egyébiránt jelen kis értekezés czélja : hozzájárulni egy apró búzaszemmel Petőfi páratlan működésének helyesebb, azaz nemesebb felfogásához, mielőtt talán a müveit külföld Petőfi-Könyvtár. X. 3