Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Meltzl Hugó

•28 Petőfi-Könyvtár utóbbi időben. Kevés emberrel érintkezett, lelkét kevés embernek tárhatta ki. Még azok irányában is szűkszavú volt, kikkel az érintkezést föntartotta. De ez a kevés is elég volt arra, hogy megismerjék. Jellem volt a szó valódi értelmében. Ebben nem ismert megalkuvást. Lelke csodálatosan ki volt finomodva. Nagy tudása, esztétikai érzéke, filozófiai gondolkodása és költői fantáziája együttesen irányították mind az emberekről, mind az életről való felfogását. Három szellem, a legellentétesebb, különös harmóniában találkozott nála. Schopenhauer gyakorolt rá ifjú korában legnagyobb befolyást. Azután Goethe mivelte meg férfiúi lelkét. Mindezen hatások fölébe került Petőfi egész világot átölelő szeretete. így jött létre a legsajátságosabb emberkeverék. Ez a három szellem annyira áthatotta agyát, szivét és minden idegét, hogy nem is lehetett más ember, mint amilyen volt. Ez magyarázza meg azt, amit nála sokan nem értettek meg. Csak így tudjuk megmagyarázni, hogy miért tűzött ki mindenben oly előkelő szempontokat, s miért kereste az összefüggést a legellentétesebb dolgokban Ebből világosodik meg, miért nem törődött a világ véleményével, miért nem volt benne hiúság, szereplési vágy s miért ment annyira, hogy évek fáradságos kutatásaiba került munkáit csak néhány példányban bocsátotta ki. Ez magyarázza meg, miért tudott elnéző, humánus lenni, holott gyűlölte a felületességet s