Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)
A szicziliai Petőfi-iskola
A szicziliai Petőfi-iskola 217 Igen messze vinne a fordítás szépségeit mind rendre szemügy alá venni; erről külön egy értekezést lehetne írni. Legyen szabad még csak egészen röviden a negyedik strophára figyelmeztetni; levén itt úgyis Petőfinek egyik legnagyobbszerűbb öszszehasonlítása. (Petőfinél a második szakasz második fele.) Itten a fordító egyetlen csattanós epithetonnal Petőfinek egy egész verssorát pótolja és pedig pótolja a leggeniálisabban, czélt érvén az olasz hallgatóság előtt egyetlen adjectivummal, hol Petőfinek a magyar előtt öt szóra van szüksége: Magam vagyok, mint a szőlő karója, Melyről leszáradt a zöld venyige ; Madár nem száll rám, csak fölöttem repdes Sötét eszméim hollóserege. Son solo, come nella vigna il nudo Palo, ove uccello il vol non va a tener: Stridon soltanto quei che in mente chiudo Corvi sinistri, i tristi miéi pensier. Itten tudniillik a fordító az egyetlen nudo alhangú szóval, mely az ő keményebb dentalisával, több rendbeli liquidával járó felhangzású három rendbeli szót „nella vigna il" nyomban követi, szemünk elé varázsolja a száraz és szürke (nudo palo : u-o-a-o) karót, melyről leszáradt a zöld venyige. Az ekként megtakarított verssorát azonban a fordítónak azonnal vissza kell fizetnie:
