Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

A szicziliai Petőfi-iskola

•214 Petőfi-Könyvtár csak olyan, mint az ibolya, vagy a rétnek akármely más virága, amint már volt alkalmunk megjegyezni ; levén tudniillik a valódi költeménynek a pseudokölteménytől toto genere megkülönböztető, azaz ismertető főjele, hogy organismus, holott a valódi ihlet nélkül dolgozó talentumé csak mechanismus. Ahol tehát elrejtett s termékeny helyen kiütötte fejét egy kiválóan szép és egészséges species, ott nyomban követi első, második és a többi testvér speciese. „Isten csodájá"-val nyitotta meg Petőfi ezt az ő reá nézve különben is oly fontos évet, amennyiben ennek folyamában kezdett valósulni, éppen a szóban forgó darabban epedve feltárt legforróbb álma. Az „Örült" követte nyomban. A szóban forgó költemény tehát édes testvére a nagyszerű Őrültnek, melylyel már több olasz forditó hasztalanul birkozott, mig Cassone ezt is sikerülten átültette olaszba. Az ismeretes „Minden virágnak, minden kis fűszálnak" dalra, ki ne ismerne rá, ki valaha csak néhány latin szót tanult életében? Sajátságos egy charakteristicuma ennek a darabnak az, hogy minden stropha két külön részre oszlik. Cassone is észrevehette ezt, mert különben nem vágta volna ketté a strophákat, különben egészen megtartván az eredeti mértékét (kereszt rímekkel járó hat lábú jambust). De a forditó helytelenül cselekedett, nem vévén észre azt az igaz, a költő részéről csak öntudat-