Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Gondolatok Petőfiről

•180 Petőfi-Könyvtár Schopenhauert és Petőfit nem tanulmányozták íme legszebb része ennek a Petőfi ódának: Szép napkeletnek Viránya lelkem, Örök tavasznap mosolyg le rá; Mit csak a földre Ejtett az isten, Megterem rajta minden szép virág. Csak egy hiányzott, A hit virága, A síron túli életnek hite, S ez is kikelt már, Ez is virit már, És ezt szerelmed ülteté ide. Miről a büszke, Az elbízott ész Egy hangot sem bírt mondani nekem : Megmagyarázta, S mi könnyedén, azt Édes szerelmed, kedves hitvesem ! Nem sötét a sir: Szemünk vakul el, Ha rátekintünk, fényességitől, Mely oly szokatlan Varázsörömmel A más világból arczainkra dől. Nem az enyészet Rideg tanyája A koporsó; de vidám sajka ez, Amely velünk e Szép életből egy Még szebb életpontjára átevez. (Die Monstranz, 1888.)