Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi respublikái programmja és politikai optimismusa

•174 Petőfi-Könyvtár nem győzte dicsérni a ,,Világgyiilölet'-et, midőn megösmertettem vele. Valóban Petőfi költői pessimismusa oly érett, hogy e nemben ritkítja párját még az egész világirodalom költészetében is. Az Örült, Világosságot, Utolsó ember s számtalan hasonló irányú és tartalmú költemény által Petőfink a világirodalom gazdagítója lőn. És éppen ezek a költemények nem voltak meg eddig élvezhető, vagy csak érthető német, vagy más nyelvű fordításban. Igaz is, hogy nem mindennapi olvasmányok. A dudásnak sem tetszenének Beethoven szonátái. Magától értetődik, hogy költőnk pessimismusa csupán csak concret alakban nyilvánul; mert sensu proprio és abstract modorban csupán csak philosophusnak szabadna azt kifejezni. A valódi pessimismus nem foglalkozik Péter bácsi, vagy Pál koma hallatlan balesetével, vagy Erzsók néni kiraboltatásával, vagy a ti zsebeteknek vagy a miéinknek ürességével, hanem az egész naprendszert, mint olyant, az egész objectiv, a láthatatlan és látható világot átkarolva bátorkodik kérdezni, hogy: minek és miért? (Ily metaphisikai hurt pengetnek a világirodalom hősei: Shakspere: Hamlet, Goethe: Prometheus, Faust, Petőfi: Világosságot, Örült, Eötvös: Karthauzi, melyben azonban több a sentimentális fájdalom.) Avagy tán vakmerő bün volna ilyesmit kérdezni? . . . Mirevaló volna hát e földön az a kevés valódi költő és philosophus, meg az a sok theologus?