Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•156 Petőfi-Könyvtár bizománya." (Innen sejthetni, hogy alkalmasint a szerző költségére nyomatott ki e gyűjtemény (?) s hogy az Athenaeum részvénytársulat csak azért nem adta ki többé, mint önálló gyűjteményt, mert mint olyan, nem az övé. Pedig e látszólagos közönyös körülmény roppant veszteséget involvál a magyar irodalom rovására. Mert e gyűjtemény önállóan felléptetve, miként helyesen eltalálta a neki való szerepet a költő maga, inkább elterjed, nagyobb hatást gyakorol s hamarább becsültetik meg.) Sajátságos egy gyűjtemény ez, mely a lyrának oly genre-jét ismerteti meg az olvasóval, minőt talán az egész világirodalomban hasztalanul keresnénk S mi több, egyetlen egy darab az összesen véve 66 darabból sem nevezhető gyengének. De igen ritka szépségűnek nevezhető legalább 50°/o, névleg a következő 29 darab: II., III., IV, XV., XXI., XXII., XXIV., XXVII., XXVIII., XXXI, XXXII., XXXIII, XXXVI, XXXVIII, XXXIX, XLI, XLIII, XLIV, XLV, XLVI, XLVII, XLVIII, L, LUI-, LX, LXII, LXIV, LXV, LXVI. Hogy keletkezésükre nézve Gyulai szerint csak „életunalomnak" termékei, melyeket Petőfi szalkszentmártoni elvonult magányában írt, ez belbecsükre nézve irreleváns vagy közönyös dolog, holott Gyulai szerint a latba nyomni látszik. Petőfi akkortájt Shelleyt (Gyulai szerint Byront is) tanulmányozta, sőt Shelleynek egy gyengébb költeményét le is fordította s innen magyarázható meg, hogy