Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 153 még máig legnagyobb zavarban van. Nem értvén azokat, sőt tőliik félvén, kimondták az anathemát e rejtélyes evangéliumra. Úgy vannak vele, miként a kis gyermek, ha éjjel sötét szobába küldik: fütyölni és kiabálni kezd. Ki venné hát rossz néven a kiskorú kritikának eme természetes kifakadásait a „Felhők" ellen? Az ezekről keringő tarka-barka Ítéleteket, fájdalom, nincs időnk ez alkalommal bemutatni. Álljon csak az e téren első auctoritásnak tartott Toldy Ítélete itten, mint amely egyszersmint más tekintetben is érdekes psychologiai tüneménynek veendő. Toldy Petőfi életében tudtommal csak kétszer nyilatkozott róla és pedig mindkét izben névtelenül és egészben véve nagyon elösmerő hangon. Mintkét rövid kritika 1845 elején jelent meg egy politikai lapban és Petőfinek első fellépésére vonatkozik. Erre aztán Toldy, ki úgy látszik, eleinte Petőfiről nagyon is con amore irt, rögtön elhallgat. Magyarázzák meg ezt a feltűnő fordulatot a negyvenes évek irodalmának még élő képviselői. Én előttem mindig rejtély maradt ezen fordulat, mely, különösen Toldynak a Petőfi utáni korból való irodalomtörténeti műveiben, mint kézzelfogható antipathia nyilatkozik. Most azonban csak a „Felhők", úgymint költőnknek többi inetaphysikai lyrájára vonatkozó antipathiáról szólhatunk. Toldy, miután Petőfi lyrájában csakugyan eleget sokallt, csak ennyit mond költőnknek bölcseimi oldaláról : „Csak a világgali meghasonlást sokalljuk meg,