Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Meltzl Hugó

E

gy tudóst kisértek ki 1908-ban a kolozsvári temetőbe. Megható, szép temetés volt. Gyász ült a szemeken és a szivekben egyaránt. Nem közönséges halott volt. Mindenki érezte, hogy az ország egy kivételes emberrel lett szegényebb. Idős ember volt. Érdemeit nem ismerhette mindenki. Aki mégis tudni akarta, kezébe vette a lapokat, hogy a nekrológokból kapjon felvilágosítást. De a nekrológok szűkszavúak voltak. Még jó, ha a halálesetről megemlékeztek. Akárhány lap arról sem vett tudomást. Mintha észrevétlenül tűnt volna el a világból egy ismeretlen ember. Hetek, hónapok múlva, mikor már senki sem gondolt többé a halottra, a világ minden részéből megható levelek érkeztek. Az ismeretlen magyar tudós halálának hire elhatolt távoli világrészekbe, melyektől oczeánok választanak el. És mindenütt fájó szivvel vették tudomásul, hogy Petőfi legfanatikusabb apostola, ki öt világrészben tanította az embereket a magyar nemzet legnagyobb költőjének ismeretére, nincsen többé. Meltzl Hugó volt ez a halott. A Petőfi-kultusznak olyan nagy szolgálatokat tett ő, hogy neve