Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 137 volt, mely tulajdonképen nem egyéb, mint azon általános természettörvénynek következménye, melylyel összefügg a bővebben kifejtett rövidlátóság is. Petőfi e részben egyáltalában saját korának optikai tévedése alatt szenvedett. Mielőtt közelebb meghatároznám e psychologiai tüneményt, szükséges lesz a irár fenn tárgyalt kritikai elemeket még közelebb szemügyre venni. Szükséges mindenekelőtt egy valóban megható iróniával történt tényre figyelmeztetni, arra t. i., hogy még oly rajongó népbarát is, mint egy Vahot Imre, legelső Ítéleteiben Petőfiről, még mitsem törődik annak népköltői jellemzésével. Sőt valóban mulattató volna, ha nem lett volna oly szomorú következményű : éppen akkor kezdik Petőfit, mint kiválóan népköltői erőt megünnepelni, mikor már megszűnt az lenni, t. i. 1845-ben. 1844. év őszén novembe.'ben jelent meg Petőfinek első gyűjteménye. Ebben már benn vannak nagyobb részt a czímszerinti fent közölt legszebb gyöngyök a népköltészetnek legnagyszerűbb kincstárából. És ki hinné! Midőn Vahot Imre lapja erről a gyűjteményről azonnal kritikát közöl, ez még egy árva szócskával se tartja szükségesnek Petőfit mint „népköltőt" felemlíteni, sőt teljességgel nem is ismeri. Költőnkön akkor még nem történt azon nevezetes processus, mely mindenesetre az egész irodalomtörténelemben ritkítja párját. Vahot lapjának említett első kritikája (talán az első, mely valaha Petőfiről íratott s talán Vahottól magától ?)