Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 135 bohó még nem tudja, hogy oly szép." Ily népköltészettel aztán meglehetnek elégedve még a legkényesebb kávénénikék is. Most már csoda-e, hogy midőn a fess, egészséges, pezsgő „Hortobágyi kocsmárosné angyalom" szerzője ily papirvirágos korba, mint valódi tűzláng belecsapott, a kritika őt elátkozta? Vagy csoda-e, hogy a pseudokritika azután később, midőn a lángészt holmi póriasságról való éretlen pletykával, sőt rágalommal el nem lehetett disputálni, a másik extrembe esik s Petőfit kizárólagosan népköltőnek decretálja ? Igaz, hogy Petőfi csakugyan legnagyobb népköltője a magyaroknak, de kissé más értelemben, mint ahogy még máig is általánosan hiszi a márczius utáni kritika is. Nagyon nehéz dolog volt ily soha elő nem fordult valódi népköltői varázshangok hallásánál, mint Petőfié, a kellő objektivitást el nem veszteni, s Petőfinek más, nagyobb tulajdonságait is észrevenni. De miért vehették észre mások? Egy akkortájt még úgynevezett „ifjú Németország" (Kühne Gusztáv) kezében levő tekintélyes lipcsei folyóirat még 1846. októberben egy fél hasábnál többet szentelt Petőfinek (egy Pestről küldött levelezésben) s miután Petőfinek népköltői varázsát kiemelte, igy folytatja: „Ich möchte Deutschland auf diesen Sánger aufmerksam machen; es findet sich in ihm der Ausdruck unserer (t. i. németországi) Stimmungen." De hiába volt minden figyelmeztetés, hiába Eötvösnek kristálytiszta szó-