Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 129 Jelentékeny és a magyar irodalomban páratlan népköltői működés ez mindenesetre. De nem hiszem, hogy még a leglángolóbb népbarát és népköltői rajongó is állíthatná, hogy Petőf nek circa nyolczadfélszáz kisebb költeménye közül a fent közölt 41 darab volna az, melyekben „mindvégig legnagyobb" maradt miként Gyulai állítá. Gyulainak elvégre is kevésbbé lehet rossz néven venni, mint a többi kritikusnak, hogy Petőfi költői jelentőségét ott keresi, hol minden előde kereste — kivévén egyet, kiről mindjárt többet. Mert hangsúlyoznom kell ezenkívül is, hogy Gyulai egy Petőfi által a magyar irodalomban megalapított műágat becsül igen is nagyra és ami több, a népköltészethez látszik számítani. Az úgynevezett genre- és tájképeket értem ; az utóbbit hibásan csendéletnek is nevezi. De ezen soha elő nem fordult geniálitással kezelt, bár magasabb igényeknek meg nem felelő deseriptiv költészetre nem szabad ráerőszakolni a népköltészet fogalmát Gyulai feljogosítva érzi magát ezen szép leiró költeményeket a népdalhoz számítani tartalmuknál fogva. Tartalmukcsakugyan puszta,betyárok, parasztok, sőt némely idevágó elbeszélő költeményhez, még népies zene is készült. (1844. szeptemberben Egressy Béni az . Ezrivel terem a fán a meggy" czímű költeményhez készített sikerült melódiát.) De elvégre nem a tartalom, hanem a formában keresendő a népdal. Az igaz, hogy forma tekintetében még kevés külömbség volt a mű- és népköltemény között, a kifejletlen, addig idegen Petífi-Könyvtár. X. 0