Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 127 sége újból világosan bebizonyítja, hogy a márczius előtti úgynevezett kritika nemcsak előitéletekkel és antipathiakkal, hanem valóságos babonás és balhittel fogadta Petőfit. A védegyleti és forradalom előtti nyugtalan irányoknak s népköltői divatoknak Messiásra volt szükségük; türelmetlenül és várva várták ; a legferdebb theoriák kezdtek uralkodni a sociális és tudományos életben. Hiányzott a vezér. Eötvös és Széchenyi nem hatottak még akkor az egész nemzetre és talán még máig sem hatnak. Petőfi vezér is lehetett volna, de csak költeményekkel: nem értették. Csak a márczius utáni időkből lett Petőfiből a valódi népköltő, habár ez is tévesen. Kortársai benne nem láttak egyebet, mint tehetséges népies poétát és kiállhatatlan jellemet. A kevés kivételes helyes itélet fájdalom, nem nyom semmit a latban. Petőfi népköltői működése extensiv tekintetben fölötte csekély, amint láttuk. Vizsgáljuk most már intenzív tekintetben ez állítólagos legerősebb oldalát, a népiest. Álljon itt könnyebb áttekintés végett Petőfi népkölteményeinek teljes lajstroma: 1841. 1. Erdő szélén puszta csárda. — 2. Fürge méh, te bejárod a ligetet. 1842. 3. Mi haszna, hogy a csoroszlya ... — 4. Hortobágyi kocsmárosné.